Elköteleződés 50 felett

A KSH adatai szerint a nők átlagéletkora 2024-ben 43-44 év, a férfiaké 41 év volt. Vagyis a népesség nagy része a 40-es, 50-es éveiben jár manapság. Köztük sokan elváltak, vagy egyedülállók,a többségük aktív társkereső. A feldolgozott adatok szerint a 40-50 éves nők és férfiak 63%-a randevúzik. További 13%-uk szívesen randizna, míg 14%-uk csak akkor szánná rámagát , ha a megfelelő személlyel találkozna. A megkérdezettek csaknem fele a randizás fő okaként azt nevezte meg, hogy „legyen kivel beszélgetni, vagy együtt eltölteni az időt.

A mélyben ott van az alapvető vágy az intimitásra, biztonságra. Ekkorra felhalmozódott sok tapasztalat, jók is , rosszak is, így fontos, hogy ezekből levonva a tanulságokat (elsősorban önmagunkkal kapcsolatban ), előítéletek nélkül,nyitottan álljunk hozzá a következő kapcsolatunkhoz.

Ebben az életkorban az elköteleződés is mást jelent, mint a 20-as, 30-as években. Már nincsenek olyan hajtóerők, mint a családalapítás, gyereknevelés. Viszont jóval több az önismeretünk, megvannak a stabil értékpreferenciáink. Gondolhatnánk, hogy ez megkönnyíti a párválasztást, újrakezdést. Azonban a menopauza által okozott testi-lelki tünetek meg is nehezíthetik azt. Labilis hangulat, szorongások, a szexuális élet kihívásai (csökkent libidó, hüvelyszárazság) okozhatnak kellemetlen meglepetéseket a párkapcsolatunkban. 

Ezen kívül, ilyenkor már előfordulhatnak krónikus betegségek (pl. magas vérnyomás, cukorbetegség, mozgásszervi panaszok), melyekkel szembe kell néznünk, így egy szorosabb szövetség az új partnerrel sokat segíthet, és az életkilátásokat is javítja a párban élés.

Az elköteleződés fiatal- és idősebb korban is mást jelent, mint 40-50 évvel ezelőtt, anyáink korában. Akkoriban a válás fel sem merült, a családi védőháló sokkal erősebb volt , mint most, és az anyagi biztonság is inkább összetartotta a partnereket. Ma már fennáll annak lehetősége, hogy „legfeljebb elválunk”, ami adhat egy bizonyos átmeneti jelleget a kapcsolatainknak. 

Ez egy kicsit olyan, mint az albérlet, és a saját lakás különbsége. Az albérletre nem vigyázunk annyira, nem takarítjuk olyan alaposan, nem veszünk bele új bútort , nem vigyázunk a fal, a parketta tisztaságára. Míg ha saját lakásunk van, gondosan takarítjuk, olyan bútorokat veszünk, csináltatunk, ami pontosan odaillik, kitesszük kedvenc képeinket a falra, csinosítgatjuk, ápoljuk, rendezgetjük.

Idősebb korban már ritkábban gondolunk arra, hogy „albérletet váltunk”, szeretünk megállapodni, és vigyázunk a lakásunkra. Az 50-es évek a menopauza miatt lehetnek még kicsit viharosabbak, a hatvanas években azonban egyfajta lelki stabilitás alakul ki. 

A Cambridge University Press legújabb cikke szerint 60 éven felül az érzelem feldolgozás átrendeződik, kevésbé reagálunk a negatív ingerekre,és az érzelemszabályozás jobb működése következtében stabilabbak vagyunk. Az impulzivitás csökken, és nem rágódunk napokig olyan dolgokon, amik korábban megviseltek. Így a párkapcsolatunkban is egy békésebb időszak következhet. Esther Perel szerint amilyen a párkapcsolatunk minősége, olyan az életminőségünk. Vagyis, a fennmaradó 20-30 évet egy kis odafigyeléssel akár boldogan is tölthetnénk.

_{Dr. Bártfay Réka, pszichiáter, menopauza-szakértő.}